 |
A végzet napja (The Day) Rendező: Douglas Aarniokoski Író: Luke Passmore Zeneszerző: Rock Mafia Főszereplők: Shawn Ashmore, Brianna Barnes, Ashley Bell, Michael Eklund, Cory Hardrict, Dominic Monaghan, Shimon Moore, Shannyn Sossamon
Magyar megjelenés: Nem került mozikba
Magyar DVD megjelenés: 2012. december 6.
Játékidő: 87 perc IMDb-lap |
Az előző cikkem meghozta a kedvem ahhoz, hogy több, régen látott, de az emlékeimben élénken élő alkotást is górcső alá vegyek, amiket kevesen ismerhetnek. Talán nem is voltam annyira meglepve, amikor konstatáltam magamban, hogy az ilyen kisebb volumenű filmek, mennyivel élvezetesebbek és sok rétűbbek a Hollywoodi buborékgyár hasonló témájú filmjeinél.
A sok lehúzó kritika ellenére és hogy, mindössze 500 forintért (megjegyzem, most már csak 300 Ft) vesztegették, nem voltam rest, azonnal kosárba tettem ezt is. Valahogy én mindig ráérzek ezekre!
1. A TÖRTÉNET:
A film első pár percében megismerjük a közel 10 éve úton lévő 5 fős kis csapatot és monoton menetelésüket az eső áztatta kietlen pusztában. Mindegyikük arcáról lerí a fáradtság és a reménytelenség, amit a hideg eső csak tovább ront.
~Nem is beszélve arról, hogy az egyikük tüdőgyulladással küzd, ami egy ilyen világban szinte halálos ítélettel ér fel.~
Egy szusszanásnyi megállás és térképészkedés után felsejlik egy romos ház a távolban, ezért úgy döntenek, kicsit kiélvezik a fedett pihenőhely adta lehetőségeket.
~Nem is tudom mit szeretek annyira ezekben a filmekben. Önmagában tök furcsa lehet, hogy mennyire oda vagyok ezekért a depressziós és haldokló világokért, meg a benne játszódó történetekért. Őszintén azt sem tudom, hogy ez normális állapot vagy sem, de látok bennük valamit a halál és a szenvedés mögött. Egy fajta szabadságot.~
A vezető, Rick és a szótlan, magának való lány, Mary, ellenőrzik a házat, hogy biztonságos-e, mert nem lehet elég óvatos az ember. Miután nem találnak semmi veszélyre utaló jelet, a többiek is birtokba veszik az épületet. Közösen befészkelődnek az egykor nappaliként szolgáló helyiségbe és poénkodással próbálják elütni az időt, miközben leltárt tartanak, de senki nem tud önfeledten nevetni. Az ablakon kopogó eső, a zúgó szél, a fáradtság és az éhség mindenkit hallgatásra kényszerít.
~ Már itt megjelennek a tagok között lévő eltérő látásmódok és vélemények. Nagyon érdekes, mert 10 évig együtt éltek túl, sőt, a 3 férfi főszereplő gyerekkoruk óta segítették egymást jóban-rosszban. Bár egyik konfliktus helyzet sem az ellentétekből adódott, de láttunk már példát arra, amikor egy nehéz helyzetben az emberek nem értenek egyet.~
Az ezt követő lassabb, beszélgetős jelenetek végére szép lassan mindenkiről kialakul egy kép a fejünkben, és megjelenik a széthúzás is a nézeteltérések mellet. Szembe kerülnek az érvek és az észérvek a maradásról és az indulásról, végül pedig nem túl egyhangúan, de úgy döntenek, legalább egy éjszakát a házban töltenek.
~Ezalatt kapunk egy visszaemlékezéses jelenetet is Adam családjáról, ami egy utólag betoldott jelenet volt, még le sem szinkronizálták.~
Amíg ketten elmennek vadászni, Rick és Adam tüzetesen is körbe járják a házat, hátha találnak valami hasznosat, netalántán ehetőt. Kutatásuk sikertelen volt, és ha ez nem lenne elég, elindítottak valamit, ami végképp megpecsételte az életüket.
Innentől szépen felpörög a film, felbukkan pár idegen, akikről kiderül, hogy kannibálok és eldördül az első lövés, mintha csak valami harcba szólító kürt lenne.
Az izgalmas akciójelenet után fény derül egy szörnyű hazugságra és elszabadulnak az indulatok. Adam nem bírja tovább és a bosszúvágy égető őrülete úrrá lesz rajta, mégis el kellett nyomnia, mert minden emberre szükségük van a közeledő kannibál horda ellen.
Bemutatkozik a horda vezetője és annak két kisgyereke, akik később az apjuk helyét fogják átvenni, és betekintést nyerünk a táborukba is.
~Az egész kannibál szál nem is a banda köré épült, teljesen olyan érzésem volt, mintha a két kisgyerekre fókuszáltak volna a készítők.~
A csapat felkészül a támadásra, de a nem várt szövetséges újabb indulatokat vált ki közöttük.
Adam a pártját fogja, de a többiek nem szívesen kérnének belőle, hiába hajtja a horda elleni gyűlölet.
Végül a film egy vérgőzös, de nem esztelenül gyilkolászós, szomorú és tanulságos végkifejletbe fut ki, ami megtanítja nekünk, hogy mindenki meg tud változni, ha van elég akarat és ösztönző erő benne.
2. A SZÍNÉSZEK JÁTÉKA:
Örömmel tapasztaltam, hogy több, a szívemhez közel álló színész is játszik a filmben.
Először is a film legszimpatikusabb karakterét, Adamet játszó Shawn Ashmoret emelném ki.
Vele tudtam leginkább azonosulni, mert hitelesen alakította a túlélésbe és az áldozatszerepbe belefáradt férfit, annál az ominózus bekattanásos jelenetnél pedig egyszerűen borsódzott a hátam. Szinte éreztem a dühét és a bosszúvágyát rajtam, amihez a színész játéka és a fotózás még inkább hozzájárult.
Shawnt az X-Men csapat Jégembereként ismertem meg, még közel egy évtizeddel ezelőtt és attól kezdve szeretem a munkásságát.
A másik kedvenc karakterem pedig Mary volt, akit Ashley Bell alakított. A színésznőt nem láttam még más filmben, de ha fele ilyen jól alakít már elégedett leszek.
Mondhatni félelmetesen jól átélte a szerepét. Az átható és gyilkos pillantás egy megtört, szenvedő és halálra vágyó nő olyan pillantása volt, amit ritkán látni csak. Több minden hajtotta, amit maga sem értett igazán, de a legfontosabb hajtó erő a gyűlöletből fakadt, talán az tartotta életben is.
~Nem tartom sablonosnak a két karakter motivációit. Mindketten a kannibálok miatt szenvedtek, és még a kannibálok vezérét is hasonló cél vezette a végén, a maga őrültségével. Legjobban Mary mondatával tudnám jellemezni: „Emberek… és nincs emberibb a bosszúnál.”~
Megemlíteném még Dominic Monaghant, akit főleg a Lost – Eltűntek című sorozat drogos, énekes Charliejaként és a Gyűrűk Ura-trilógia hobbitjaként ismerhet a közönség. Persze ne felejtsük el a méltatlanul elfeledett Michael Eklundot, aki a kannibál csoport vezetőjét játszotta. Rá általában mindig ilyen őrült, elborultabb szerepeket osztanak, de nagyon jól áll neki!
3. A HELYSZÍNEK:
Na, ebből egyáltalán nincs sok a filmben. A teljes játékidő egyetlen házban és a környékén játszódik, mégsem megy a rovására! Szeretem az olyan alkotásokat, amikor a szereplők egy helyre vannak zárva és úgy kell boldogulniuk, ezt pedig itt majdnem tökéletesen kiaknázták!
4. A LÁTVÁNY:
Kis költségvetésű film lévén szinte nem is tartalmaz látványelemet a film. Volt egy nagyobb tűz jelenet, ami feladta a leckét a CGI tervezőknek, ám az is eléggé a gagyiság határát súrolja. A vér érdekes narancssárga színekben pompázott, amit a kép fura színkeverésére tudok fogni, magyarán szándékos sárgítás áldozata lett, de miért, azt nem tudom. Haragudni emiatt nem tudok rá, mert tudom, hogy nem arra építettek a készítők.
Viszont! Mégis nagy erőssége a filmnek: a színek. Az egész film nagyon-nagyon fakó, illik a világ szürkeségéhez amiben játszódik. Olykor fekete-fehér és csak bizonyos dolgok színesek, vagy színesebbek. (Pl.: A vér minden esetben)
Próbáltam valami logikát felállítani arról, hogy milyen szisztéma szerint színesítik vagy szürkítik, de egyelőre nem sikerült. A szereplők néha fekete-fehérek, de a háttér színes, vagy van, hogy fordítva. Ha az egész alkotást nézzük egészben, akkor jól néz ki, sokat tesz a hangulathoz.
Egyedül a visszaemlékezéses rész teljesen színes, gondolom, azért mert akkor még nem volt ennyire lepusztulva a világ. Másik opció, hogy mivel kivágott jelenet nem foglalkoztak ezzel.
5. A FILM ZENÉJE:
Fantasztikus! Nagyon tetszettek a zenék benne. Eléggé elektronikus irányba mentek, de nem zavart, mert tökéletesen illett minden jelenethez az adott track.
6. ÖSSZEGZÉS:
Egy újabb nem élvonalbeli film, remek történettel, megvalósítással és színészekkel, sőt mondanivalóval!
Bár csak minden filmnek az lenne a legnagyobb hibája, hogy egy emberbe 3 golyót is lőnek, miközben spórolni kéne… Mert itt még azt is meglehet magyarázni azzal, hogy féltek.
Ajánlom bárkinek, aki szereti az ilyen kaliberű filmeket és szeretne egy kellemes kikapcsolódást magáénak tudni
Megadom neki a 8,5/10-et!
Pus József
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése