Halhatatlan szerelem - Underworld (2003)

Underworld Rendező: Len Wiseman Író: Kevin Grevioux, Len Wiseman, Danny McBride Zeneszerző: Paul Haslinger Főszereplők: Kate Beckinsale, Scott Speedman, Bill Nighy, Shane Brolly, Michael Sheen, Sophia Myles, Wentworth Miller, Görög Zita Magyar megjelenés: 2004. április 22. Magyar DVD megjelenés: 2005. október 28. Játékidő: 121 perc Rendezői változat: 133 perc IMDb-lap

Sziasztok!
Elsősorban elnézést szeretnék kérni tőletek a hosszabb inaktivitásom miatt, nagyon sok minden jött össze az elmúlt időszakban, ami gátolt az írásban. Továbbá egy hatalmas újításon is átesett az oldal egy barátom jóvoltából, de ezt magatok is láthatjátok.
Viszont visszatértem újult erővel, ráadásul egy újabb cikksorozattal, aminek középpontjában egy elég megosztó, de számomra annál meghatározóbb filmsorozat áll.
Szerintem vágjunk is bele!

Mi jut eszünkbe rögtön, amikor vámpírokat és vérfarkasokat említenek nekünk? Persze, hogy a Twilight, az!
Azonban sok, méltatlanul vagy éppen jó okkal elfeledett alkotás született ebben a témában, többek között az Underworld franchise is, ami nem feltétlenül a magas színvonala miatt került be a köztudatba, mégis nekem az egyik kedvencemmé nőtte ki magát!

1. A TÖRTÉNET:

A film egy viharos, éjszakai városképpel indul, ahol megismerkedünk az erkélyen lesben álló – vagyis guggoló – vámpír főhősnőnkkel, Selene-nel, aki egy Halálosztó csapat oszlopos tagja már nagyon régóta. Amíg őt és a várost mutatják, egy rövid monológ során betekintést nyerünk az alapszituációba, ami kimerül annyiban, hogy a vámpírok és a vérfarkasok háborúznak egymással mióta csak az eszüket tudják.

~Amikor leugrik az erkélyről és az a leérkezés… Látjuk, hogy nem egy félteni való lányról van szó. Szegény térdkalács :P Mondjuk csoda, hogy senki nem látta meg.~

Nem kell sokat várni, hogy beinduljanak az események, azonnal meg is kapjuk az első nagyobb akció jelenetet egy metró alagútban, ahol már rögtön nyilvánvalóvá válik, hogy célozni senki nem tud.
Itt megismerünk még néhány fő és főbb szereplőt, köztük a vérfarkasok vezérét, Lucian-t és ezzel egyetemben Selene vészjósló jelekre lesz figyelmes, amik nem hagyják nyugodni.

~Érződik a filmen az a hatalmas akarás, de közben egy gagyiság érzés is, például a lövöldözős jeleneteknél, amit néha kínosan néztem, de valahogy annyira tetszik az átélés, hogy nem rettent el a filmtől, sőt!~

A golyóhüvely áztatta képsorok után Selene visszatér a vámpírok főhadiszállásra, ahol közli a feletteseivel, hogy hatalmas baj van, és ha nem tesznek semmit csak még nagyobb lesz. Ekkor megjelenik Kraven, a kastély jelenlegi ura, de ő sem hisz a lánynak és hosszabb győzködés után is csak flegmán az embereit küldi ki utána járni a dolognak.
Selene nem törődik bele a félreállításába és magánakcióba kezd, aminek a keretein belül kideríti, hogy a metró alagútban lévő farkasok nem véletlenszerű prédára lestek, hanem egy Michael nevű férfit akartak elkapni.

~Hihetetlen makacs teremtés, de pont emiatt annyira különleges is. Persze a filmtörténelem során rengeteg kemény női főszereplővel volt dolgunk, nem egy ikonná is vált, de valahogy ő nekem sokkal különlegesebb.~

Ezzel párhuzamosan megismerkedünk a vérfarkasokkal és az ő titkos kísérletükkel, ami ha sikerrel jár, mindkét faj sorsát megváltoztathatja.
Kraven további passzivitása miatt a lány egymaga jár utána a dolgoknak, de a magánnyomozás nem várt fordulatot vesz, amikor vérfarkasok ütnek rajta és Michaelen, aki éppen akkor ért haza a munkahelyéről. A baj összehozza az embereket elv alapján Michael és Selene kölcsönösen megmentik egymás életét, a sorsuk pedig ettől fogva óhatatlanul is összefonódott.

~Számomra érdekes volt, hogy egy nem emberi lény, aki talán évszázadok óta nem is foglalkozott ilyen érzelmekkel, szerelmes lesz. Látszik, hogy küzd ellene, hogy idegen neki az érzés, nem tudja hova tenni, mégis vágyik rá. Alapjáraton nem a kedvencem ez a szituáció, de tény, hogy ez a legéletszerűbb helyzet és itt nem volt semmi bajom vele, sőt! Másik oldalról pedig Michael belecsöppenése ebbe az ijesztő és szörnyűséges világba a lényegesebb momentum, viszont valahogy ez nem lett olyan átérezhető, mondhatni mintha ez neki mindennapos lenne. Kicsit gyengén ábrázolták.~

A lány a támadás után a kastélyba viszi a férfit, de ez hatalmas hibának bizonyult. A kilátástalanság és az elveszettség érzésétől hajtva, a szabályokkal szembe menve olyat tesz, amit az 1500 év alatt még soha senki, még a következmények sem aggasztják.
Az eddig gondosan óvott rendszer megdőlni látszik és szépen lassan elkezd egy kaotikus állapot kialakulni a vámpírok között, a farkasok nagy örömére.

 ~Na és pluszban itt kezdett körvonalazódni egy remek háttértörténelem, amiben annyi meg annyi történet lehetne, csak élniük kéne vele. Mert hiába olyan amilyen a 4. meg 5. rész (ezekről is érkezik cikk) szerintem egy esélyt simán lehetne még neki adni, egy jó forgatókönyvvel és színészekkel.~

A film vége felé kapunk még pár beszélgetős jelenetet és múltidézést amiből megismerjük - ha csak felszínesen is - Selene indíttatásait. Összeesküvések, ármánykodások és múltbéli traumák rajzolódnak elénk, majd elérkezünk a film vér és puskapor áztatta – nem is rövid - fináléjához, ami egy percre sem hagyja lankadni a figyelmet. Rengeteg hazugságról hull le a lepel és az utolsó jelenettel tökéletesen megágyaznak a folytatásnak.

~Kíváncsi lennék, hogy mi lett volna, ha az nem történik meg...~

Érdekes volt a filmet végig kísérő sötét tónus, szinte világos jelenet nem is volt a filmben. Ilyen apróságokkal építettek egy remek hangulatot neki.

2. A SZÍNÉSZEK JÁTÉKA:

Mielőtt belemennék a főszereplőkbe muszáj megemlítenem, hogy a filmet Magyarországon forgatták, így a stáblista nagy része magyar nevekből áll. De ami a dolog csattanója, hogy egy magyar színésznőre, Görög Zitára osztottak egy fontos, bár nyúlfarknyi szerepet.
Ő Ameliát játszotta, a 3 Ős egyik, bár legelhanyagoltabb tagját. Abban a kevéske szerepében egész kellemes élmény volt.

Na de akkor térjünk rá az eredeti témára:
Talán nem meglepő, hogy az első helyre Kate Beckinsale-t rakom, de a Victort játszó Bill Nighy is esélyes volt az aranyéremre.
Ha nem csal az emlékezetem ez volt az első film, amiben Beckinsalel találkoztam, de egyből magával is ragadott a színésznő szépsége és tehetsége. Sajnos manapság nem látom nagyobb produkciókban, de volt egy időszak, amikor a lehető legtöbb filmjét megtekintettem, ennek egy külön cikket szentelek majd.
Ebben a filmben tökéletesen hozta a kemény, halálosztó vámpírlányt, aki évszázadok óta öli halomra a farkasokat, de mélyen belül mégis egy érzelmes, gyengéd lélek. A színésznő arcjátéka és alakítása bőven hozzátett a filmélményhez és nem, nem a feneke miatt lett élvezhető alkotás, ami noha ugyancsak szép látvány. Az ilyen dolgoktól el kell vonatkoztatni.

Második helyre Bill Nighy került, mert bármelyik filmjét is láttam, olyan jól színészkedett, nem is beszélve a mimikáiról, hogy már csak azért megnézek valamit, hogy ha benne van, még ha nem is érdekel maga a témája.
Egyszerűen imádom nézni és ez itt sem volt másképp. Meggyőzött engem arról, hogy Victor egy arrogáns és beképzelt valaki, aki imád uralkodni és nem riad vissza semmitől sem a céljai elérésének az érdekében. Kicsit ripacs, olyan tipikus középkori földes úr.

Még megemlíteném Michael Sheent (Lucian) és Shane Brollyt (Kraven), Ők kihozták a maximumot magukból. Scott Speedman (Michael) pedig… szimpatikus ember, de nem igazán győzött meg arról, hogy jó színész is.

3. A HELYSZÍNEK:

Na, ez igazán különleges film (sőt, filmek) ebből a szempontból, mert az egész Budapesten és alatta játszódik. A két központi helyszín a vámpírok kastélya és a farkasok alagútjai voltak, egy-egy laborral megspékelve, de mindkét fő helyszínen látszódtak a két faj sajátosságai.
A vámpír kastély a maga előkelőségével és fényűző pompájával, csak úgy, mint a farkasok koszos, lepusztult és rideg alagútjai, azzal a természetes vadsággal, ami jellemző rájuk.
A kastélyban a kedvencem az Ősök terme volt, ahol a 3 ős vámpír alvóhelye foglalt helyett a trónnal együtt. Egyszerű és letisztult dizájnú, szinte nem is illett bele a képbe, mégis az atmoszférája miatt tekintélyparancsoló volt.

4. A LÁTVÁNY:

Ezt sajnos már kevesebb jó szóval tudom illetni.
A CGI csapnivaló! A farkasok, amikor tényleg emberek irányítják őket, még egészen jók, bár darabosan mozognak, viszont a CGI szőrmókok mintha csak oda lennének vetve törődés nélkül. Néha az is eszembe jutott, hogy .gif-et nézek esetleg.
Nyilvánvalóan az anyagiakban kell keresni a hiba forrását, de olykor elég zavaró tudott lenni. Ugyanúgy igaz ez nagyon sok véres jelentre is, vagy a villámokra, akár csak a távoli városképekre. Mindegyiken látszódik az a hanyag számítógépes munka.
Nem is beszélve a harcok megkoreografálásáról. Tiszta Walking Dead feeling...
Viszont Selene kéken világító szeme talán a film legszebb kelléke!

5. A FILM ZENÉJE:

Önmagában még nem hallgattam meg a soundtrack albumot, mert annyira úgy egyik track sem fogott meg, de az alapján amennyit hallottam a film alatt belőle, egy kicsit gótikusnak mondanám. A célját, a hangulatfokozást, elérték vele.
Ezen kívül azért vannak benne tetszetős dallamok és egy-két rock zene, de nem lesz lejátszási listán napi szinten.

6. ÖSSZEGZÉS:

Egy velejéig vámpíros-vérfarkasos akciófilmet kaptunk sötét tónusokba göngyölve, ami nem akar több lenni, mint amire hivatott. A tárakat ritkán cserélik és vannak benne képtelenségek, de ha az ember eltud tekinteni ezektől és szereti az éjszakának ezen lényeit kellemes élményben lehet része.

Létezik a filmnek egy rendezői változata is, ami 10 perccel hosszabb. Ha tehetitek azzal nézzétek meg, mert úgy lesz teljes a történet!

Megadok neki egy 8/10-et!