 |
Végítélet (Doomsday) Rendező: Neil Marshall Író: Neil Marshall Zeneszerző: Tyler Bates Főszereplők: Rhona Mitra, Bob Hoskins, Alexander Siddig, David O'Hara, Vernon Willemse, Sean Pertwee, Craig Conway, Lee-Anne Liedenberg, MyAnna Buring
Magyar megjelenés: Nem adták moziban
Magyar DVD megjelenés: 2009. március 30.
Játékidő: 113 perc IMDb-lap |
Úgy gondoltam, kicsit eltérek a popkultúrális filmektől és előveszek egy, már-már a feledés homályába merült alkotást. Először 2 évvel ezelőtt volt szerencsém látni, de mivel nem hagyott bennem akkora nyomot, így visszatettem a polcra és nem foglalkoztam vele. Egészen mostanáig! Ez az egyik olyan film, amit a mai napig nem tudtam megfejteni, mert pont annyira fáj, mint amennyire élvezem… Lássuk miről is van szó!
1. A TÖRTÉNET:
A film elején rávilágítanak a tömegek által jelentett népegészségügyi kockázatokra, többek között a film egyik alappillérére, a járványokra.
~Esküszöm, úgy éreztem magam mintha biológia órán ülnék :D ~
Hangulat fokozásként bemutatják Skócia végnapjait, azt a halálos pánikot és rettegést, ahogy mindenki menekülni szeretne a katonaság által felhúzott izoláló fal biztonságos oldalára. A levegőben szinte késsel vágható a feszültség, amit egy jó szándékú, de annál inkább megbotránkoztató cselekedet csak felszít és egyik pillanatról a másikra elszabadítja a poklot.
~Látszott, főleg a statisztákon, hogy ez egy kis költségvetésű film. Volt az egésznek egy kicsit amatőr beütése, de ez még hagyján, mert a hangulat zseniális! A zene, a kétségbeesés, a fotózás, ahogy a katonák a tömeget lőtték, na, ez el volt találva!~
Itt megismerkedünk későbbi főszereplőnkkel, és az egész, könnyfacsaró jelenetsor megkoronázása képpen egy újabb monológ után, szemtanúi lehetünk Skócia végleges elnémulásának.
~Egy akkora falat, hogy húztak fel titokban a fél kontinensen át? Ha az emberek észreveszik, gondolom nagy részük átszökött volna. Bár a katonák ott voltak… Nem is beszélve arról, hogy mire azt megépítik, a látottak alapján a járvány hamarabb megölte volna a lakosságot, mint mire elkészül a fal. Nekem ez így egy nyitott kérdés marad, de menjünk tovább :D ~
A drámai felvezetés után ugrunk 27 évet és egy bevetés közben megismerkedünk az ekkorra felnőtt főszereplőnkkel, Eden Sinclairrel, aki kommandósként szolgálja hazáját.
~Nem tudom, hogy az emberkereskedős razziáknál hány embert szokás bevetni, de nekem elég gyérnek tűnt az állomány.~
A rajtaütés után kicsit jobban bemutatkozik a megkeseredettségében vergődő Eden, valamint legjobb barátja és mentora, Bill Nelson. Politikai oldalról a miniszterelnök mögött ténykedő és totál faarcú Michael Canaris, és a nem túl vasmarkú brit miniszterelnök teszi tiszteletét.
A menetrendszerű erőviszony felvázolás után nem kell sokat várni, hogy felpörögjenek az események. Egy akció során felfedezik, hogy a Reaper nevű vírus felütötte a fejét London túlzsúfolt és gettósított belvárosában is, ami azonnali intézkedéseket követel.
Bill Nelson megkapja a parancsot, hogy a legjobb emberét állítsa a kormány által szervezett csapat élére, akiknek egyetlen feladatuk van: Behatolni a közel 27 éve érintetlenül álló Skócia területére és elhozni a feltételezett ellenszert. Az akcióra 48 óra áll rendelkezésükre.
Nelson egyből Edenhez fordult, aki nem vonakodott elvállalni a feladatot, mert kisgyerekkora óta szeretett volna vissza menni oda, hogy végre tisztázhassa magában a történteket.
Egyesével, de sajnos csak felszínesen megismerjük a csapat tagjait, majd közel három évtized után újra kitárul a kapu és megkezdődik életük talán leghosszabb 2 napja.
Egy tehéngázolás és múltidézéses beszélgetés után belecsöppenünk az első nagyobb akciójelenetbe, ami nem engedi lankadni a figyelmet. Glasgow mészárszékké változik, miközben szembesülünk azzal, hogy nem is olyan kihalt a város, mint azt hittük.
~Elsősorban sajnálom, hogy az alakulat tagjait nem mutatták be rendesen. Elfogadom, túl sok idő nem lett volna rá, de ez nekem így eléggé kidolgozatlan. Az viszont tetszik, hogy hullanak a karakterek, mint a legyek. Mind a két oldalról, bár sokszor a banditák arcait nem is látni a sok tetkótól, festéktől, vagy éppen ami rajtuk van.~
A hajtóvadászat után képet kapunk a túlélőkből kialakult kannibál csoportról és a vezetőjéről, Szolról, aki teljesen beleőrült már a várakozásba. Az arcunkba tolják, hogy nagyon szeretik az emberhúst, ennek okán kapunk egy kis emberpörkölést és itt is ki is fújt nagyjából a mondanivaló. Érkezik pár új karakter is, de annyit sem érnek, hogy hatással legyenek a történésekre.
~Kevés, kevés és kevés… Értem én, hogy Szol örül, hogy igaza lett a falakon túli életről, de nagyjából el is sikkadt ez a történetszál. Na meg ha ők a jegyük kintre, miért bántak úgy velük, ahogy?~
A soron következő menekülős akció jelenetet újabb túlélő csoport bemutatása követi, akiket a virológus, Dr. Marcus Kane vezet és egy várban élnek középkori körülmények között. Az utolsó nagy akció pedig egy látványos, és Mad Maxet idéző autós üldözésben merül ki.
~Istenem, mennyi, de mennyi kihagyott ziccer egy rendkívül jó ötletben… Legalább azt elmondhatták volna, honnan szereznek még 3 évtized után is élelmet? Mert termelni nem nagyon termeltek, emberhús meg nincs minden sarkon. Egyetlen racionális magyarázat a vadászat, de amennyi lélekszám volt mindkét oldalon, nem olyan egyszerű az sem.~
2. A SZÍNÉSZEK JÁTÉKA:
Mint azt említettem a Legenda vagyok élménybeszámolómban, szeretem a nem élvonalbeli színészeket, akikből ebben az esetben a film teljes szereplőgárdája ál.
Mindenek előtt a főszereplőt, Rhona Mitrát emelném ki.
Őt eddig csak az Underworld - A vérfarkasok lázadásában, Az utolsó remény és a The Strain - A kór című sorozatokban láttam, - és lehet, csak azért mert nagyon szeretem az imént felsorolt alkotásokat - de egyből szimpátiát váltott ki bennem. Illenek a színésznőhöz az erősebb női karakterek, amit karakán megjelenése és éles arcvonásai csak tovább fokoznak.
Nem volt másként ebben a filmben sem, ahol ugyancsak egy erősebb, "badassabb" nőt kellett eljátszania, aki lassacskán eszét veszti az önmarcangolásban.
Habár kicsit túl volt már tolva a keménykedése, meg hogy Őt véletlenül sem tudják normálisan megsebezni, nálam még sem üti meg azt a szintet, ami már zavaró lenne, mert a színésznő egészen jól játszott! Jobban, mint hogy az ilyen filmekben szoktak. Nem volt tökéletes,de elnyerte a tetszésemet.
Második helyre egy, szerintem kevesek által ismert, de kellőképpen megnyerő színésznőt és kaszkadőrt raknék, Lee-Anne Liebenberget. Igaz, hogy a filmben - talán sokat mondok - volt 10 perc szerepe összesen, de a karaktere az annyira beteg volt, hogy egyszerűen nem tudom nem imádni :D
Nagyon szeretem az elborult szereplőket, főleg ha nők, és itt minden elvárásomat toronymagasan sikerült kielégíteni :)
A sok pozitív vélemény mellé hadd mondjak negatívat is. Ki emelném David O’Hara-t, vagyis Michael Canarist. Ennyire élettelen arcú embert még nem láttam. Arcjátéka a nullával egyenlő, néha egy-egy pillanatra, ha felsejlik valami színészi teljesítmény és ennyi. Értettem én a karakterét, hogy higgadt, számító ember, de ez már egy kicsit túl volt játszva, vagy éppen semennyire sem :D
3. A HELYSZÍNEK:
Ó, a gyönyörű és sejtelmes Skócia, kinek kell bemutatni? :D
Az egyik főbb helyszín a szemétbe fulladó London belvárosa volt, ami hitelesen visszaadja a gettók, sanyarú körülményeit.
A másik, központi helyszín viszont maga Skócia, pontosabban Glasgow és környéke. A kapu átlépése után Glasgowban kezdünk, és noha az éjszakai jelenetek meg a 27 éves lepusztultság miatt nem túl sok minden emlékeztet egykori pompájára, gondolná az ember legalább a díszletek lesznek olyanok, hogy mind a 10 ujjunk megnyaljuk utána.
De nem teljesen van így. Magam sem örülök, hogy ezt kell mondanom, de nem lettek olyan élethűek, mint az elvárható lenne. Mi az a rengeteg, vastag inda a falakon? Még ha a dzsungelben lennénk, rendben van, de ez Skócia! Nagyon kevés a por és a kosz. Minden tiszta, csak valami fura fehér por fedi a kórház belsejét, de még annyira se, hogy eltakarja az alatta ép padlót és lépcsőket. Az álmennyezet, mint minden ilyen filmben majdnem teljesen le van szakadva, bár sosem értettem, hogy tud magától úgy lejönni, ráadásul a kábeleket és csöveket, mintha lerángatták volna fentről.
Egyébként vannak rendkívül pozitív részei is, a kocsik eléggé rozsdásak, az utcákat felverte a gaz és a növényzet (bár ez is mintha csak pár éves lenne), a magas fűben elterülő végtelen kereszt-tengerek, a világosban mutatott épületek lepusztultsága, ezek azért tetszettek.
4. A LÁTVÁNY:
Mit is mondjak, a CGI sem tökéletes. Az éjszakai Glasgowos jeleneteknél lévő CGI bőven hagy maga után kívánni valót. A vér sokszor primitíven béna, a robbanások is egyszer jól vannak meg csinálva, másszor meg gagyin. De tudjuk be annak, hogy nem volt elég pénz rá.
5. A FILM ZENÉJE:
A zene nem igazán hajaz egy poszt-apokaliptikus világ hangulatára, de néhány önállóan hallgatható zenét is véltem felfedezni benne nagy örömömre. A kedvencem mégis a bevezető alatt lévő érzelmes zene volt.
6. ÖSSZEGZÉS:
Mit is mondjak, még ezek után sem tisztázódott bennem minden. Nem utálom, de szeretni sem tudom feltételek nélkül. Talán ez a film meg marad a nagy talányaim között.
Az olvasók közül pedig azoknak ajánlott a megtekintése, aki igazi elborult és B vagy lentebbi kategóriás filmrajongó. Maradandót nem alkottak, csak szimplán egy rétegfilmet lebutított történettel és kidolgozatlan karakterekkel.
Ettől függetlenül nálam megérdemel egy 6/10-et, mert mégis meg tudnám nézni újra és újra!
Pus József
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése