Mindig légy önmagad... vagy ne? - Morgan (2016)

Morgan Rendező: Luke Scott Író: Seth Owen Zeneszerző: Mac Richter Főszereplők: Anya Taylor-Joy, Kate Mara, Rose Leslie, Michael Yare, Toby Jones, Chris Sullivan, Boyd Holbrook, Brian Cox, Jennifer Jason Leigh Magyar megjelenés: Nem került mozikba Magyar DVD és BD megjelenés: 2017. február 6. Játékidő: 92 perc IMDb-lap

Mi a legrosszabb, amit egy bezárt emberrel tehetünk? Ha megmutatjuk neki, mi van odakint…

Napra pontosan egy éve néztem meg először ezt a filmet, a döntésem hátterében pedig egy, számomra szokatlan, de ésszerű ok állt: nagyon tetszett a posztere. Igaz, azoknak pont a figyelem felhívás a célja, esetemben mégis nagyon kevés olyan film van, talán nem is tudnék példát mondani hirtelen, amit a plakátja miatt néztem meg.
A színészek közül akkoriban még sokat nem is ismertem, és az a pár komment, amit olvastam erről az alkotásról, eléggé lehúzta. Több sem kellett, azonnal megtekintettem, sőt, már négy alkalommal izgultam végig Morgan történetét, tehát újra bebizonyosodott, hogy a lepontozott filmek nekem tényleg jobban tetszenek.

1. A TÖRTÉNET:

A film legelején bemutatják nekünk Morgan első, nagyobb dühkitörését egy biztonsági kamera képén keresztül. Ennek következtében kirendelik Lee Weatherst, a cég egyik kockázatelemzőjét az ismeretlen helyen fekvő, elszeparált kísérleti laboratóriumba, hogy kinyomozza a baleset körülményeit és jelentést tegyen a projekt üzemeltetési kockázatairól.

~Van egy sejtelmes hangulata a filmnek, amit a zene csak tovább fokoz. Nagyon szavakba sem tudnám önteni, mert nem borzongás, hanem egyszerűen ösztönös ódzkodás az ismeretlentől. Sosem jó ha az ember Istent játszik…~

Mikor Lee megérkezik a titkos territórium területére, a projektvezető koordinátor tettetett lelkesedéssel fogadja, majd körbe is vezeti az ódivatú épületben.
Hamar megismerkedünk a film többi főszereplőjével - amire Lee céltudatossága csak rásegít - és szépen elkezd kialakulni egy kép bennünk arról, hogy az ott összeszokott kis család mennyire Morgan érzelmi befolyása alatt élnek.

~Nagyon jól meg lett csinálva az, hogy a projekt tagjai között Lee jelenléte és teljesen rideg hozzáállása Morganhez, milyen feszültségeket okoz. Ezt olykor csak egy-egy pillantással vagy arcjátékkal érzékeltetik, de ezekből épül fel szépen lassan az az érzelmi töltet, ami igazán meghatóvá és egyedivé teszi a filmet. Számomra legalábbis mindenképpen!~

Nem kellet sokat várni Lee és Morgan első találkozására, ami egyszerre szomorú és dühítő, majd a közös vacsora során nem várt fordulatot vesz a beszélgetés. Egyre inkább érződik, hogy a tagok között a láthatatlan szakadék elkezd kitágulni, ami nem túl szerencsés a helyzetüket tekintve.

~Talán a film egyik legérdekesebb kérdése, hogy Morgan tárgy vagy élőlény e? Hol kell meghúzni azt a határt, ami után valaki már inkább tárgynak számít, hiába vannak saját döntései, hiába vesz levegőt? Adja Isten, vér folyik az ereiben… Én személy szerint élőlénynek tartom Morgant, viszont még a tagok között is megoszlanak a vélemények, amik ki nem mondott konfliktusokat szülnek. Annál a bizonyos vacsorás jelenetnél volt a legjobban érzékeltetve ez, egyszerűen, de tökéletesen.~

A vacsora után megkapjuk az elengedhetetlen romantikus jelenetet, ami inkább volt kínos - direkt így megírva -, mintsem szerencsés, és megismerünk egy, a többiekétől eltérő véleményt is Morganről.

A film felénél ránk köszönt a második nap… - érdekes, ez csak akkor realizálódott bennem, amikor leírtam - …így, egy napos késéssel a vállalat pszichiátere látogat el Morganhez, hogy alkalmassági és pszichológiai jelentést tudjon adni a feletteseinek.

~Az is tetszik, hogy nem akarják egyből jegelni a programot, habár érthető annyi pénz beleölése után.~

Innentől felpörögnek az események, kapunk egy nagyon intenzív, végletekig feszült jelenet sort, ami elindítja a végjátékot és a film hátra lévő  részében meg nem állunk a szomorú, de szükségszerű végkifejletig.

~Nagyon szeretem ezt a filmet, mert a főszereplők által Morgan felé mutatott túltolt szereteten kívül, ami olykor irreálisnak hatott, a karakterek életszerűek, a helyszín is, a történet is, nem is beszélve az alakításokról. Megjegyzem, nekem a túltolt szeretettel sem volt gondom, csak éppen belátom, nem túl valós.~

2. A SZÍNÉSZEK JÁTÉKA:

Le vagyok nyűgözve! Impozáns és tehetséges színészi gárdát szerződtettek, ami nagy előnyére válik a filmnek. Na de nézzük is, miért!

Az első helyért Rose Lesliet és Anya Taylor-Joyt versenyeztettem, ám mivel beláttam, hogy egyikőjük sem érdemli meg a második helyet, mindkettőjüket az első helyre raktam.

Kezdjünk Anyaval: Imádom! Karakteres és jellegzetes arca van.

~Én úgy gondolom az elkövetkezendő 4-5 évben fognak kikerülni azok a fiatalok, akik a következő neves színész-generáció táborát fogják erősíteni. Csak remélni tudom, hogy Ő köztük lesz!~

Ijesztően jól alakította Morgant és a szintetikus, előre megtervezett élőlény minden érzelmét, mozzanatát, a laborban nevelkedett hibrid gyermeki kíváncsiságát.
Amikor sírt, elhittem, hogy őszintén sír, nem beszélve, hogy néhány fájdalmát Én is átéreztem. Amikor pedig dühös volt… Na, akkor nem szívesen lettem volna egy légtérben vele. :P
Az arcjátéka, a gesztusai, minden tökéletesen meggyőzött engem, hogy egy igazi hibridet nézek.
Tényleg, nem találok olyat az alakításában, ami ne tetszett volna. Mindettől függetlenül, van ideje fejlődnie még, hisz még csak 22 éves!

A másik első helyezettem pedig Rose Leslie lett, akit a nézők leginkább a Trónok harca Ygritteként ismerhetnek.

~Lehet, ezzel sok ellenszenvet vívok ki, de nekem abban a sorozatban az egyetlen pozitívum Ő volt, egyébként nem szeretem. Erről viszont egy másik cikkben mesélek.~

Sokat hallottam róla, még mielőtt bármelyik filmje terítékre került volna. Talán ezért is voltam annyira kíváncsi, hogy milyen színészi képességekkel is rendelkezik, és emiatt örültem meg nagyon, amikor felfedeztem a nevét a szereplőlistán.
Tudom, butaság nagy elvárásokat állítani egy-egy színész vagy alkotás elé, mert ha nem felel meg neki, akkor csalódunk, vagy éppen tévesen ítéljük meg, de itt rendre teljesítette mindet!
A filmben egy olyan doktornőt játszik, aki nagyon nehezen alakít ki emberi kapcsolatokat másokkal, viszont Morgant mindennél jobban szereti.

~Csak nála értem meg, hogy miért szereti ennyire, szinte mániákusan Morgant. Egyféle anya-lánya kapcsolat az övék.~

Kicsit visszahúzódó, de ha egyszer meg akarja mondani a véleményét, akkor nem kell félteni. Imádom a karakterét, talán nem meglepő, de Morgan mellett Ő volt a másik kedvencem. Mindig lazán öltözködött, kicsit talán megtört is volt. Jó fej, vicces, egy szóval ez egy jól megírt karakter, egy még jobb alakítással előadva.

A többi színész is fantasztikus munkát tett bele a filmbe. Toby Jones génsebész karaktere, aki erre tette fel az életét, Kate Mara kimért és hidegvérű kockázatelemzője, Boyd Holbrook laza, nagy dumájú szakácsa, egytől-egyig remek színészek és karakterek!

3. A HELYSZÍNEK:

Nem játszódott túl sok helyen a film, mostanában kifogom az ilyeneket :P

Központi helyszínként az öreg ház és a modern labor szolgált. Ezek mind olyanok voltak számomra, ahol szívesen élnék, vagy dolgoznék. Jól eltalálták a kontrasztot a labor ridegsége és a ház családias külleme között, amit egy gyönyörű erdő vett körbe. A végén lévő helyszín pedig a Navar-tó és környéke… Tényleg, mint egy paradicsom! Ezért megérte Morgannek megtennie mindent!

4. A LÁTVÁNY:

Alig volt látvány elem a filmben. Extrákhoz még nem volt szerencsém, de legfeljebb a végén a hegyek és a naplemente látképe keltett kicsit műhatást, de még így is gyönyörű panoráma tárul a néző elé!

5. A FILM ZENÉJE:

Fantasztikus zenéje van! Amikor először néztem már tudtam, hogy ez állandó része lesz a zenei repertoáromnak és nem tévedtem, hisz vannak visszatérő trackek amiket bármikor megtudok hallgatni. Az izgalmas részeknél lévő pörgős számok vészjóslóak, az érzelmesek meg olykor könnyfakasztónak is hathatnak, aki érzékeny ezekre.

6. ÖSSZEGZÉS:

Mindenkinek bátran tudom ajánlani a Morgant, aki szereti a pörgős, sejtelmes sci-fi filmeket, remek alakításokkal és kis drámával fűszerezve, vagy csak ki akar kapcsolódni egy másfél órára!

Megadom neki a 9/10-et!