 |
A Vasember (Iron Man) Rendező: John Favreau Író: Mark Fergus, Hawk Ostby, Art Marcum, Matt Holloway Zeneszerző: Ramin Djawadi Főszereplők: Robert Downey Jr., Gwyneth Paltrow, Jeff Bridges, Terence Howard, Paul Bettany, Leslie Bibb, Clark Gregg, Faran Tahir, Shaun Toub
Magyar megjelenés: 2008. április 30.
Magyar DVD megjelenés: 2008. szeptember 26.
Játékidő: 126 perc IMDb-lap |
Most egy rendhagyó cikkel jelentkezik az oldal, ugyanis ezt most nem a megszokott írótól kapjátok.
De hogy akkor ki is vagyok én? Nos, én lennék az a bizonyos barát, aki elkészítette drága kolléga úrnak a blogot, valamint aki nemrég az új dizájnt alakította ki a számára. A blog bejegyzéseit készítő Mr. Ferald már egy ideje győzködött, hogy én is írjak a blogra, ugyanis egy másik helyre már bő egy éve rakosgatom ki élménybeszámolóimat, azonban egyikkel se voltam annyira elégedett, hogy ide is kikerüljenek. Azonban úgy éreztem, hogy most végre össze tudnék dobni egy rendesebb cikket, mégpedig a Marvel Filmes Univerzum nyitányáról és az egyik kedvenc filmemről.
10 éve már, hogy bemutatták a filmet, és 8 éve már, hogy először láttam rendesen a tévében. És mégis, a mai napig fontos helye van a kedvenc filmjeim közt, és eme előkelő pozícióban azóta is csak kevesek tudták megszorongatni, még kevesebben leverni.
A napokban elgondolkodtam, hogy miért is van az, hogy még mindig nem unom, de annyira, hogy hezitálás nélkül megvettem mikor megláttam egy használtlemezboltban a duplalemezes kiadását. Így hát a napokban sokadszorra újranéztem és gondoltam, akkor már megpróbálkozom valami cikkfélével róla. (Építő jellegű kritikákat szívesen fogadok.)
1. A történet
A történet főszereplője Tony Stark, a milliárdos feltaláló, aki apja egykori vállalatával űzi a bizniszt a fegyverkereskedelemben. Így tengeti életét, tékozolva és nőket ágyba víve, egóját folyton folyvást hízlalva (konkrétan kijelenti a feszült hangulatú nyitójelenetben, hogy "Békében éhen halnék."), mígnem saját találmánya áldozatává nem válik.
Épp legújabb fegyverének "reklámkörútján" van a távolkeleten, amikor is rajtaüt a Tíz gyűrű bűnszervezet, akik egytől egyig Stark játékszereivel vannak felszerelkezve. Az egyik fegyver súlyos sérülést is ejt Starkon, aki csak a szintén a szervezet által elfogott Ho Yinsen miatt marad életben, aki egy elektromágnest ültetett a mellkasába. Stark a szökésén dolgozik, amihez az elektromágnes helyére egy ARC-reaktort épít, valamint titokban készít egy páncélt, mely a reaktor energiájából működik.
A rabságban történtek hatására Stark igyekszik jóvá tenni a hibáit, ezért azonnal berekeszti a cége fegyverkezési részlegét. Bár sokan azt hiszik megőrült, ő töretlenül dolgozik a kiszabaduláskor is használt páncél továbbfejlesztésén, míg szép lassan eljutunk a már jól ismert vörös-arany színű változathoz. Csakhogy aztán legújabb alkotását is ellene akarják felhasználni, ezért minden erejét össze kell szednie, hogy megakadályozza ezt.
A filmről már köztudott, hogy a négy forgatókönyvíró jelenléte ellenére nem igazán akadt épkézláb forgatókönyve, csupán csak a történet főbb pontjai voltak megjelölve. Ez leginkább a karakterek szövegén érződik, amik az esetek nagy részében - de főleg az elején - improvizációk, és ezek nagy részét egész jól oldották meg a színészek - de erről majd a szereplők résznél beszélek. Viszont pont az imprók miatt nem igazán jó feliratosan nézni, csak ha az ember tényleg igazán jól tud angolul, mert az általam látott feliratokban elég sok szövegrész odaveszett a fordításban.
Ami a filmben a leginkább működik az kétségtelenül a humora. A poénok ha nem is nagyszabásúak, de kétségtelenül ütnek, nagyrészt köszönhetően épp az improvizációs jeleneteknek. Ezekhez ad hozzá maga a címszereplő jelleme, a lazasága, a feszültséget oldani kívánó poénkodásai - egyszerűen magával ragadnak.
A humora mellett azonban amiért a leginkább tetszett az az volt, hogy meg tudott lepni. Az előtte megjelenő legtöbb szuperhősfilmnél és sorozatnál az volt a jellemző, hogy van egy nő, aki összejön a hőssel és hogy a hős titokban tartja a kilétét. Az hagyján, hogy az érződő románc ellenére itt (még) nem jött össze Tony és Pepper, de a film végső jelenetének - a Fury-s stáblistás jelenetet nem számítva - utolsó mondatában csak úgy közli az emberekkel, hogy "Én vagyok Vasember.". Ez a pillanat, amire annyi idősen egyáltalán nem számítottam tette fel a koronát az addig is eszméletlenül szórakoztató mű fejére.
2. A helyszínek
A film helyszíneit is remekül alkották meg, kezdve Stark malibui villájával, ami egyszerre szimbolizálja a főszereplő gazdagságát és technológiai tudását is. De szintén remek atmoszférával rendelkezett a Tíz gyűrű hegyekbe vájt bázisa, a gálák helyszínei kellően díszítettek voltak, és a Stark Industries épülete is megfelelő környezetet nyújtott a film végső csatájához.
3. A látványvilág
Így tíz évvel a premier után is remekül működik a látvány. Persze a legfőbb látványforrás maga a Vasember-páncél, melynek három változatát is láthatjuk a filmben, és amiknek látható a fejlődése. Az elsőt kvázi lim-lomokből hordta össze, ez meg is látszik az egész felépítésén és mozgásán. Ráadásul a Mark 1-nek meg is építették a működő változatát, valódi lángszórókkal (jó, nyílván repülni nem tudott).
A Mark II már jóval nagyobb fejlődés és már majdnem a végleges páncél, azonban mind színileg, mind technológiailag látni lehet, hogy még szükségesek a javítások. Aztán elérkezünk a végső változathoz, a Mark III-hoz, aminek már az első felvételekor libabőrős lettem. Remekül működik mind harc közben, mind repülésnél, szinte úgy érzi az ember, mintha együtt szállna Tony-val.
4. A zene
Ami a hangulathoz még hozzátett az a film zenéje. A leginkább a Trónok harca zenéjéről ismert Ramin Djawadi nagyon jól alkotta meg a fémes hangzású, rockosabb dallamokat, amik teljes egészében illenek a címszereplő karakteréhez. Én szerettem Bryan Tyler Vasember 3-hoz írt témáját is (ami annak a filmnek a zenéjéből igazából egyedül tetszett), de azóta is hiányolom az ebben és a 2. részben John Debney által írt zeneszámok hangulatát. Na meg persze ott van még a AC/DC-től a Back in Black és a Black Sabbath a filmhez írt zenéje, amik csak tovább növelik a hangulatot.
5. A szereplők
Mert hiába a jó történetvezetés, ötlet és karakterek, ha nincsenek jó színészek, akik előadják azokat. És itt a castingosok megütötték a főnyereményt.
Most mondanám, hogy Robert Downey Jr. arra született, hogy eljátssza Tony Starkot, de nem - Tony Starkot alkották meg azért, hogy egy napon Robert Downey Jr. eljátszhassa. A megboldogult Stan Lee - aki egyébként a szintén megboldogult Hugh Heffnerként bukkan fel a filmben - elmondása szerint Vasember megalkotásánál direkt egy olyan karaktert akart létrehozni, akit az akkori emberek nagyon is utáltak, de ennek ellenére mégis meg tudja szerettetni velük. Nos, a képregénybeli Starkhoz hasonlóan RDJ is tökéletesen ellátja a feladatot, a saját jellemévé formálja a karaktert, olyan szinten, hogy emiatt a későbbi filmekben e mögé szorítja a színészi tudását és egy Polgárháborúnak kell kitörnie ahhoz, hogy újra előszedje azt. A karakter ráadásul az MFU egyik legnagyobb jellemfejlődésén megy keresztül nem csupán a filmben, hanem az összes eddigi filmben együttvéve.
Aztán ott a női főszereplő... na jó, tisztában vagyok vele, hogy nagyon sokan utálják a Gwyneth Paltrow alakította Pepper Pottsot, de nekem semmi bajom nem volt vele. Egy viszonylag erős női karakter, aki mer a saját lábára is állni és aki nagyszerűen rezonál Tony-val. De ugyanilyen jó a kémia Terrence Howarddal, akit ennek ellenére mégse tudnék elképzelni Vashazafinak. Azt a feladatot a pénzügyi gondok miatt a helyére lépő Don Cheadle remekül látta el, de mégis van Terrence-ben valami Rhodes-ként, amit ő nem igazán tudott hozni.
És végül ott van Jeff Bridges Obadiah Stane-je, aki nem egy világmegváltó főgonosz, de szerintem a Marvel Filmes Univerzum korrektebb gazfickói közé tartozik. A céljai tiszták és érthetők, az irigység vezérli, Bridges pedig adott valami hidegrázós hangulatot a karakterhez. Bár azért a fő tette hagy kívánnivalót maga után (ugye ki akarta nyírni Tony-t, hogy átvegye a helyét, viszont így elveszti azt is, aki a csúcstechnológiás fegyvereket gyártja a cégnek és így aki pénzzel látja el).
Igazából rajtuk kívül nem sokakat tudnék kiemelni, maximum a Shaun Toub által játszott fogva tartott tudóst, Yinsent, aki beletörődött helyzetébe, mégis afféle motivációként is szolgál Starknak valamelyest. Ott volt még Leslie Bibb riporternője mint Stark afférja (ez meg is magyarázza, hogy Sam Rockwell miért is volt pipa igazából rá a második részben), Coulson igazából csak a S.H.I.E.L.D. felvezetéseként van jelen a rövid szerepében, a rendező Favreau által játszott Happy Hogan pedig itt még inkább csak cameoként van jelent a film során. Ja, meg ott van Samuel L. Jackson beugrása a stáblista után, ami aprócska jelenet volt ugyan, de ezzel a pindúrnyi jelenettel része lett egy filmes univerzum születésének.
6. Összegzés
Igazából vicces és szerintem mindent elmond, hogy miközben írtam a cikket és hallgattam hozzá a film zenéit újra kedvet kaptam ahhoz, hogy végignézzem a produkciót.
Ugye a napokban hunyt el a karakter társalkotója, a legendás Stan Lee, és ennek hatására belegondoltam, hogy nélküle nem létezne ez a film se. Nem tudnám újranézni tucadszorra, nem vidítana fel sokadjára, nem feledtetné el a rosszkedvem. Nélküle most szegényebb lennék egy remek filmmel.
Mondanám, hogy nézzétek meg, de gondolom már majdnem mindenki látta (aki meg nem, annak most sikerült szépen elspoilereznem), viszont érdemes néha elővenni, mert nem vesztett a varázsából. Legalábbis számomra sose fog.
Továbbra is 10/10.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése