 |
Éli könyve (The Book of Eli) Rendező: Albert Hughes, Allen Hughes Író: Gary Whitta Zeneszerző: Atticus Ross, Leopold Ross, Claudia Sarne Főszereplők: Denzel Washington, Gary Oldman, Mila Kunis, Ray Stevenson, Jennifer Beals, Michael Gambon, Tom Waits Magyar megjelenés: 2010. február 25. Magyar DVD és Blu-Ray megjelenés: 2010. július 26. Játékidő: 118 perc IMDb-lap |
Az emberiség történelme során a hit, olyan meghatározó szerepet játszott, mint akár a táplálkozás vagy a lélegzés. Elképzelhetetlen lenne nélküle az élet.
Okozott sok háborút és fájdalmat, de a hit az a fegyver, amit jó célokra is fel lehet használni, hisz erre is rengeteg példa volt az évszázadok során. A hit ad, de áldozatokat is követel.
1. A TÖRTÉNET:
Mindegy, hogy az ember vallásos vagy ateista, vannak olyan hittel kapcsolatos dolgok, alkotások, ami mindenkit megérinthetnek. Ilyen ez a film is. Szinte Bibliába illő történet egy olyan emberről aki, amikor még a halál árnyékának a völgyében járt is, nem félt semmitől, mert a hite erőt adott neki. Célt kapott egy olyan világban ahol a gonoszság mérhetetlen alakot öltött, ahol a túlélés attól függ, mennyire piszkolod be a kezed.
A film 30 évvel a Nagy Villanás után, egy hamuval fedett erdőben kezdődik, ahol a csupasz fák, a gomolygó füst és egy öngyilkosságot elkövetett ember holtteste elülteti bennünk a nyomasztó érzés azon csíráját, mintha mi magunk is ott állnánk csapzottan és éhesen. A halott mozdulatlanságból előbújó csupasz macska, aki csak a szerencsével határos módon élhetett idáig, rögtön lakomázni kezd a holttestből, rá világítva arra, hogy a természet körforgása állandó és még az sem törheti ezt meg, ha az ember kiírtja önmagát.
~Mondhatni az is a körforgás egy eleme.~
Itt megismerkedünk a holttestet csalinak használó főhősünkkel, Elivel, aki kapva-kap az alkalmon és leteríti a macskát egy jól irányzott lövéssel, hisz minden falat számít.
~Már az elején nem voltak restek a készítők érzékeltetni a nézőkkel a világ haldoklását, és ahogy teszik ezt az egész film során. Nagyon tetszett a „prológus” elején és végén lévő villanás, ami utalt az atombomba robbanásakor bekövetkező villanásra. Ehhez hozzá jön a mesterien kikevert 5.1-es hang is, de erről egy másik cikkben.~
Ezek után folytatjuk, vagyis a nézők szemszögéből elkezdjük, utunkat Amerika kietlen, dombokkal és kráterekkel tarkított pusztaságában ahol a perzselő napsugarak miatt csak napszemüvegben közlekedhet az ember, különben megvakulna.
~Piszok hangulatosan adja vissza a fotózás a tájak durva, élettelen hatását, a roncsok, a romok, a feltöredezett aszfalt, a por. A kép fakószürkesége, vagy olykor méregzöldbe forduló felhők. Minden tökéletes.~
A film elején csak vándorolunk, vagy éppen megállunk egy házban éjszakára megpihenni, de ezek a képsorok olyan látvánnyal és tájakkal rendelkeznek, hogy az ember szeme csak ugrál, hogy éppen mit nézzen. Ez alatt megismerkedünk kicsit jobban a főhősünkkel és egy újabb öngyilkos emberrel.
Nem kell sokat várni, meg is kapjuk az első nagyobb akció jelenetet, ahol megmutatkoznak Eli harci képességei. Itt lehetne vitatni, hogy ez mennyire lehetséges vagy sem, de el kell vonatkoztatni a valóságtól. Nem is szólva a film egyik legnagyobb talányáról.
Hitet kapott, egy célt és átvitt értelemben egy pajzsot, noha Ő sem sérthetetlen.
Ezután egy kisebb vándorlás és egy sorsdöntő válaszút következik, ami elindítja a film másik fő cselekményét.
~Most őszintén. Akinek a vándorlás unalmas miért néz ilyeneket? Az hagyján, hogy csak a film kb első 20 perce szól erről, de az is olyan dolgokat hordoz magában, amiért bőven megéri szerintem megnézni, mert unalmasnak nem mondható. Meg hát egy ilyen világban leginkább erről szól az élet…”
A választása miatt főhősünk elkeveredik egy romokra épült városkába, ahol csak újra szeretné tölteni az akkumulátorát és egy kis vizet venni, de olyan arcokkal futott össze, akiket még az úton látott ártatlanokat gyilkolni. A helyi kocsmában önhibáján kívül felhívja a vezető, Carnegie figyelmét magára, akinek egyetlen, mániákus célja, hogy megtaláljon egy ép példányt a Bibliából és annak segítségével felépítsen egy új civilizációt.
Eli itt ismerkedik össze Solarával, a fiatal, háború után született lánnyal, aki a helyi kocsmában dolgozik, és Carnegie bábjaként tengeti életét.
Carnegie ajánlatot tesz Elinek, aki nem akarja elfogadni azt, majd miután kiderül Eli titka, elkezdődik az izgalmas és rendkívül ironikus végjáték.
A film során kapunk még kettő nagyobb lélegzetvételű, de nem túltolt akció jelenetet és az elszámolást, ami mind a bűnösöknek, s mind a jóknak ki jár.
~Kicsit hajaz egy afféle ’Isten az Ördöggel szemben’ szituációra a film. Eli az Isten, Carnegie az Ördög, mindkettőjükben felfedezhetőek erre utaló jellemvonások.~
A film során felbukkanó banditák és a csalinak használt lány mind-mind képviselik azt a réteget, ami az akkori embert jelképezi. Ezzel Eli-t nem helyezem feljebbvalónak, de tény és való, hogy mögöttes tartalmában Ő a Kiválasztott, a Hírnök.
~A film legnagyobb kérdése számomra: Eli vak vagy sem? ~
2. A SZÍNÉSZEK JÁTÉKA:
Talán nem meglepő, de első sorban Gary Oldman-t emelném ki. Hihetetlen, hogy ez az ember annyi meg annyi zseniális alakításért sem kapott Oscart, pedig amit ebben a filmben lejátszik… Lenyűgöző!
~ Tudom, megkapta már a díjat, de Én nem azért a filmért adtam volna oda neki.~
Csodálatos volt az arcjátéka. Amikor szenvedett Carnegie, szenvedett Gary is, amikor mániákusan örült valaminek, akkor a színész is kicsit megőrült… Már csak ezért megéri időről-időre elővenni a filmet!
Második helyre én Mila Kunist helyezném. Egyetlen dolog volt kicsit zavaró, a lány „sterilsége”. Túl tiszta volt mindig ahhoz képest, hogy mennyire poros volt a pusztaság és mennyit gyalogolt, meg feküdt földön.
A színésznő játéka viszont tökéletesen tükrözte a kis naiv lányt, aki nem ismerte a háború előtti világot. Talán nagyon a városkát sem hagyta el soha és majdnem minden új volt neki.
Végül, de nem utolsó sorban Denzel Washington-t, a főszereplőt, emelném ki.
Ezzel nagyjából a fő karaktereket ki is vesézem.
Ő hozta az elvárt szintet, de az alakítása semmi meglepőt nem tartogatott. Jó volt a játéka, de ez szerintem elvárható tőle.
3. A LÁTVÁNY:
Túl sok látvány elem nem szerepelt a filmben. Kiemelhetem a leszakadt hidakat, a repülőgép roncsokat és a romos kisvárost, na meg San Franciscot. Ezek egytől egyig remek munkák lettek.
4. A HELYSZÍNEK:
Na, ez már több szóra futja :D
Fantasztikus! Olyan élethű és részletesen megépített volt minden, mintha egyenesen egy atomháború utáni poszt-apokaliptikus világban forgattak volna. A roncsok, a néhány düledező ház, a romos városok, minden tökéletes volt!
Számomra hatalmas plusz, és már csak azért megnézném a filmet többször, hogy ezeken gyönyörködhessek, ha esetleg más értelme nem lenne.
~De erről hál égnek, szó sincs!~
Kitűnő munka!
5. A FILM ZENÉJE:
Nagyon jól illik a filmhez a zene! Tipikus, reményvesztett világvége hangulatú zenékkel operál, főleg kiemelném a főcím és a legvégén lévő zenét!
6. ÖSSZEGZÉS:
Bátran ajánlom bárkinek ezt a filmet, aki szereti a jó poszt-apokaliptikus történeteket, vagy akár a vallásos dolgokat és szeretne egy remek filmélményt magáénak tudni. Együtt a kettő téma pedig remekül összhangban van!
Bátran megadom neki a 9/10-et!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése