Régi filmes bűnöm, hogy egy Bond-filmet se láttam soha (a Dr. No-ból láttam régen egy részletet, valamint anno egy korábbi angoltanárom elkezdte nézetni az osztállyal a Skyfall-t, de nem jutottunk sokáig). Emiatt jó ideje dolgoztam már azon, hogy bepótolom ezt a lemaradást, és egy maraton keretében minden egyes részt megnézek. És úgy gondoltam, hogy ha már ezt elkezdem, akkor nem csupán a hivatalos filmeket, hanem a 3 nem számozott produkciót is megtekintem. Ez decemberben össze is jött, így most egy toplistában foglalom össze mind a 27 filmet.
Azoknak, akik esetleg még nem látták a filmeket előre szólok, hogy némelyiknél SPOILER fordulhat elő.
+1 Casino Royal (1954)
Ez a számozatlan epizód csupán egy 51 perces kis tévéfilm, ami a Climax antológiasorozaton belül jelent meg, de mindenképpen érdemes volt megemlíteni, hiszen ez volt minden idők legelső James Bond-feldolgozása. Sajnos magyar feliratot nem találtam hozzá, így angol felirattal néztem meg, és nem éppen profi nyelvtudásomat latba vetve egész jól elvoltam a filmmel (jobban, mint a lista alján lévőkkel).Barry Nelson a kisfiús ábrázata ellenére remek Bond volt és Peter Lorre Le Chiffre-jével se volt baj, bár nem egy Mads Mikkelsen. A korlátai ellenére remek szórakozás, bár a bacarrás részt szerintem picit túl hosszúra nyújtották, főleg azért éreztem ezt, mert kb. nem is hallottam azelőtt róla. Ennek ellenére bárkinek ajánlom kipróbálásra.
26. Moonraker - Holdkelte
Ismeritek azt a viccet, amikor James Bond az űrbe ment? Hogy ez nem vicc, hanem valóban megtörtént? Hát, pedig annak talán még működött is volna.
A filmet a legtöbb ehhez hasonló listán a legrosszabb Bond-feldolgozásként tartják számon és igazából teljesen meg is értem miért. Az akció nem túl izgalmas, a zene se a legjobb, A kém aki szeretett engemből visszatérő Jawsból egy Chuck Norris-t csináltak, a főgonoszra meg csak azért emlékszem, mert Draxnek hívták - bár ő is mestere lett volna inkább a láthatatlanságnak.
De összességében mégis egy nézhető és néha szórakoztató produkció... csak aztán ott az utolsó 10-20 perc...
Én nem hiszem el, hogy az MGM-nél komolyan rábólintottak arra a borzalmas űrcsatára...
A filmet a legtöbb ehhez hasonló listán a legrosszabb Bond-feldolgozásként tartják számon és igazából teljesen meg is értem miért. Az akció nem túl izgalmas, a zene se a legjobb, A kém aki szeretett engemből visszatérő Jawsból egy Chuck Norris-t csináltak, a főgonoszra meg csak azért emlékszem, mert Draxnek hívták - bár ő is mestere lett volna inkább a láthatatlanságnak.
De összességében mégis egy nézhető és néha szórakoztató produkció... csak aztán ott az utolsó 10-20 perc...
Én nem hiszem el, hogy az MGM-nél komolyan rábólintottak arra a borzalmas űrcsatára...
25. Csak kétszer élsz
Ebből a filmből két dolog tetszett igazán: a főcímzenéje és a végső összecsapás a Fantom emberei és a nindzsák között. Azonban ez a film a legkevésbé se vált a szívem csücskévé.A film első fele nagyon össze-visszás volt és a rakparti rész szerintem nevetséges volt, valamint azt se magyarázták meg, hogy mégis hogy a francba játszották el James Bond halálát. Azonban a japán hangulat így is remek volt és a második felétől már szórakoztató volt, de nem eléggé.
Ami miatt még emlékezetes a film az Ernst Stavro Blofeld megjelenése az ikonikus - és egyszer használt -, Dr. Genyához alapot adó kinézettel, az ő megjelenése okozhat némi meglepetést.
Összességében tehát szórakoztató, de ha lehet inkább többé nem találkoznék össze vele.
24. Tűzgolyó
Az előző filmnek mint mondtam a főcímzenéje és a végső összecsapása tetszett az igazán... na, ennek a filmnek meg pont ezen részei nem jöttek be. A főcímzenébe zavart, hogy erőltetetten volt belerakva a Bond téma egy része, a víz alatti összecsapás meg majdnem olyan nevetséges volt, mint az űrbeli változata.Ennek ellenére szórakoztató volt a produkció, de sajnos a legtöbb részben inkább az volt az érdekes, hogy "Jé, szóval ezt innen vették át az Austin Powers-filmekben!". De egyszeri szórakozásnak remekül alkalmas.
23. Goldfinger
Ez a film olyan szempontból volt érdekes nekem, mert a Goldfinger volt az egyetlen Ian Fleming Bond-regényei közül, amit olvastam, és így ehhez volt összehasonlítási alapom is.A filmben sok olyan dolgot vettek ki, ami a könyvekben jó volt (pl. a Masterson nővéreknek szinte semmi szerepe nem volt, a könyvben pedig beletekinthettünk egy kicsit Bond belső vívódásaiba is), de voltak pozitív változtatások is, pl. Pussy Galore leszbikusságának teljes kiszedése. És nem azért örülök ennek, mert bajom van a leszbikusokkal, csak a könyvben baromi borzalmasan volt megcsinálva (jött Bond és már a férfiakhoz is vonzódni kezdett).
A film összességében szórakoztató volt, és bár én Goldfingert a könyv alapján máshogy képzeltem el, azért végül az őt játszó színésszel se volt bajom és a kalappal gyilkoló Oddjobot is bírtam.
22. A kém, aki szeretett engem
Egy U.N.C.L.E. embereis sztori (azt a filmet is meg kéne néznem), amiben az ellopott amcsi és szovjet atomtengeralattjárók után nyomoznak. Ez első hangzásra egy szórakoztató filmnek tűnhet, és igazából az is a hibái ellenére, de engem annyira nem kötött le.A főgonosz Stromberg valami eszméletlenül semmilyen volt, konkrétan kb. a film feléig azt hittem, hogy a fazon valójában Blofeld (többek közt a gyilkolási módszerei miatt). Ellenben a segédje, Jaws érdekesebb volt, bár néha azért már itt is zavart, hogy mi mindent él túl - de azért a cápával való harca tényleg baszó volt.
Aztán ott volt még Barbara Bach Amaszovája, akit az elején belebegtettek egy afféle női Bondnak, de aztán nem igazán az lett belőle. Mert oké, Bach kisasszony nagyon csinos meg minden, de nem igazán volt több számomra a legtöbb korábbi Bond-lánynál (és igazából azt se nagyon hittem el neki, hogy orosz).
Emellett engem valahogy a film akciói se igazán kötöttek le, de egyszeri szórakozásnak remek volt.
21. Polipka
Hajjaj, nagy gondban vagyok én a Moore-féle Bond-filmekkel. Mert félre ne értsétek, bírtam az öreget is Bondként (főleg a legelőrébb került két filmjében), de valamiért az ő filmjei eléggé egysíkúak lettek számomra, néha össze is keverem hogy mi melyikben történt.
Ennek ellenére kedvelem a nagy részüket, köztük a Polipkát is, amiben a címszereplő nő szervezetének egyik ügyébe csöppen bele drága kémünk (egyébként címszereplő léte ellenére a korábban is Bond-lánykodó Maud Adams meglehetősen keveset szerepelt), akik Orlov tábornok és Kamal Khan piszkos ügyeit intézik. Előbbi viszonylag emlékezetes volt, míg utóbbi leginkább azért rémlik, mert Logan magyar hangja szólaltatta meg; de ott volt bizalmasaként a Sandokánt játszó Kabir Bedi is (én sajnos nem találkoztam gyerekként az élőszereplős sorozattal, csak az animációssal).
A film okés volt, de igazán ami megmaradt belőle az a bohócként elvegyülő Bond és a film végi csata, amiben egy picit Q is kivette magát, de ez is egyszeri nézésre remek szórakozás volt.
Ennek ellenére kedvelem a nagy részüket, köztük a Polipkát is, amiben a címszereplő nő szervezetének egyik ügyébe csöppen bele drága kémünk (egyébként címszereplő léte ellenére a korábban is Bond-lánykodó Maud Adams meglehetősen keveset szerepelt), akik Orlov tábornok és Kamal Khan piszkos ügyeit intézik. Előbbi viszonylag emlékezetes volt, míg utóbbi leginkább azért rémlik, mert Logan magyar hangja szólaltatta meg; de ott volt bizalmasaként a Sandokánt játszó Kabir Bedi is (én sajnos nem találkoztam gyerekként az élőszereplős sorozattal, csak az animációssal).
A film okés volt, de igazán ami megmaradt belőle az a bohócként elvegyülő Bond és a film végi csata, amiben egy picit Q is kivette magát, de ez is egyszeri nézésre remek szórakozás volt.
20. Szigorúan bizalmas
Mint azt korábban említettem sajnos nekem a Moore-féle Bond-filmek elég semmilyenek, így nem egynek utána kellett olvasnom, hogy "várj, ez melyik is volt", amit én piszkosul sajnálok.
Ez a film mondjuk egy fokkal szórakoztatóbb volt az előzőnél a nyílpuskás Melinával és az egyszerűbb sztorival, itt ugyanis csupán egy dekódolókészüléket kell visszaszerezniük. A film fordulata nem annyira nagy szám, az NDK-s sífutó bérgyilkos jó volt és összességében is elszórakoztam rajta, csak az a Blofeldes jelenetet nem értem miért kellett odarakni a film elejére.
Ez a film mondjuk egy fokkal szórakoztatóbb volt az előzőnél a nyílpuskás Melinával és az egyszerűbb sztorival, itt ugyanis csupán egy dekódolókészüléket kell visszaszerezniük. A film fordulata nem annyira nagy szám, az NDK-s sífutó bérgyilkos jó volt és összességében is elszórakoztam rajta, csak az a Blofeldes jelenetet nem értem miért kellett odarakni a film elejére.
19. Halálvágta
Erre a filmre leginkább Christopher Walken remekül eljátszott szociopata Zorinja és a Duran Duran remek főcímzenéje miatt emlékszem, azok miatt viszont nagyon.
A filmből alapvetően nem sok maradt meg (a Bond-lány is elég semmilyen volt most, ellenben a gonoszt segítő csajjal), de az akciók elmentek, a barlangos rész tetszett (főleg, hogy Zorin mindenkit feláldozott volna a tervéért), de a léghajós jelenet nekem annyira nem jött be. Tetszett, de ezt se annyira nézném újra többször.
A filmből alapvetően nem sok maradt meg (a Bond-lány is elég semmilyen volt most, ellenben a gonoszt segítő csajjal), de az akciók elmentek, a barlangos rész tetszett (főleg, hogy Zorin mindenkit feláldozott volna a tervéért), de a léghajós jelenet nekem annyira nem jött be. Tetszett, de ezt se annyira nézném újra többször.
18. Halj meg máskor
Amikor legtöbben megemlítik Pierce Brosnan utolsó Bond-filmjét, akkor általában a láthatatlan kocsit hozzák fel problémának, hogy milyen nevetséges a láthatatlan autót vezető Bond. Pedig szerintem az tök jó volt, ráadásul csináltattak már Bonddal nevetségesebb dolgokat is (például kiküldték a kicseszett űrbe).
Tetszett az elején az észak-koreai rész és hogy a küldetés teljesítése ellenére Bond mégis csapdába kerül, ahonnan csak sokára és nem épp a legjobb állapotban kerül ki. Azt itt már meg is jegyezném, hogy Madonna a filmhez készült zenéje rohadtul nem való kínzásmontázshoz. Meg úgy semmi máshoz se.
Az akció rendben volt a továbbiakban is jégen és levegőben is, Halley Berry és Rosemund Pike is remekek voltak, és bár azt emésztgetnem kellett néha, hogy bizony a Monty Pythonos John Cleese lett Q, azért ő is remekül hozta a szerepét. A főgonosszal és a Hellraiser-képű segédjével se volt gondom, bár az mondjuk érdekel, hogy hogyan élte túl a vízesést.
Tetszett az elején az észak-koreai rész és hogy a küldetés teljesítése ellenére Bond mégis csapdába kerül, ahonnan csak sokára és nem épp a legjobb állapotban kerül ki. Azt itt már meg is jegyezném, hogy Madonna a filmhez készült zenéje rohadtul nem való kínzásmontázshoz. Meg úgy semmi máshoz se.
Az akció rendben volt a továbbiakban is jégen és levegőben is, Halley Berry és Rosemund Pike is remekek voltak, és bár azt emésztgetnem kellett néha, hogy bizony a Monty Pythonos John Cleese lett Q, azért ő is remekül hozta a szerepét. A főgonosszal és a Hellraiser-képű segédjével se volt gondom, bár az mondjuk érdekel, hogy hogyan élte túl a vízesést.
17. Gyémántok az örökkévalóságnak
Az Őfelsége titkosszolgálatában sajnálatos anyagi leszereplése után sikerült egy film erejéig visszahozniuk Sean Connery-t Bondként és összességében így se jártunk teljesen rosszul.Én azt hittem, hogy szinte semmit se fognak foglalkozni az előző film nem épp vidám befejezésével, de mégis foglalkoztak... a film első 5 percében. Viszont ez így is több volt, mint amit én vártam és az az 5 perc a bosszúszomjas Bonddal kifejezetten tetszett.
Igazából az egész film során éreztem valami melankórikusat Connery játékában (bár lehet csak azért, mert nem olyan szívesen játszotta már el a szerepet), ami adott egyfajta hangulatot a filmhez. Teljesen jól elszórakoztam rajta (még ha ez a "mindenkit kinyírunk akinek köze van a dologhoz" dolgot néha túlzónak éreztem), de ha olyan lett volna mint az első 5 perce, akkor simán ott lenne a dobogón is.
16. Élni és halni hagyni
Ez elé a film elé bizonyos elvárásokkal ültem, mivel Moore első filmjeként ezzel kellett megvennie engem és megmutatni, hogy ő is van olyan jó Bond, mint elődei. Jelentem, sikerült, a magabiztossága és a feszült helyzetekben való poénkodásai tetszettek, ahogy például az is, hogy hogyan csábította el végleg Passziánst (egek milyen nevei vannak ezekben a filmekben egyeseknek).A főgonosz elment, a vaskezű segédjét bírtam, de leginkább a Bondot és a gazfickókat hajkurászó Pepper seriffet kedveltem és Paul McCartney a filmhez írt zenéjét. A Moore érából az egyik, amely simán újranézős tudna lenni nálam.
15. Spectre - A Fantom visszatér
Sok nem túl rózsás kritika érte a legutóbbi Bond-filmet, teszem azt meglehetősen jogosan.
Ugyan Christoph Waltz Blofeldje talán a legérthetőbb motivációjú, de mégse volt a legjobb, talán jobb húzás lett volna pl. ha kiderül a végén, hogy Moriartyból lesz Blofeld (igen, Andrew Scott nekem örökre Moriarty marad). Ez a "minden mindennel összefügg" dolog is kissé el volt túlozva és azt is megértem, hogy nagyon sokan instant fülvérzést kapnak ha csak meghalják Sam Smith valami teljesen érthetetlen mód Oscar-t kapó zenéjétől, nálam még épp a hallgathatóság határán belül van.
Ennek ellenére én ezen is remekül szórakoztam, legnagyobb bajom inkább az egyik Bond-lánnyal volt. Nem, nem Monica Beluccival, ő teljesen rendben volt, túl az 50-en is gyönyörű és magával ragadó. Ellenben Léa Seydoux-szal…
Ez a nő a francia Megan Fox, akit leginkább a szépsége miatt foglalkoztatnak semmint a színészi játéka miatt. Ehhez még hozzájön, hogy számomra nem igazán volt szimpatikus a csaj már a Mission: Impossible - Fantom protokollnál se, és sajnos itt se kedveltette meg magát velem, éppen ellenkezőleg. De túl tudtam tenni magam rajta.
Ugyan Christoph Waltz Blofeldje talán a legérthetőbb motivációjú, de mégse volt a legjobb, talán jobb húzás lett volna pl. ha kiderül a végén, hogy Moriartyból lesz Blofeld (igen, Andrew Scott nekem örökre Moriarty marad). Ez a "minden mindennel összefügg" dolog is kissé el volt túlozva és azt is megértem, hogy nagyon sokan instant fülvérzést kapnak ha csak meghalják Sam Smith valami teljesen érthetetlen mód Oscar-t kapó zenéjétől, nálam még épp a hallgathatóság határán belül van.
Ennek ellenére én ezen is remekül szórakoztam, legnagyobb bajom inkább az egyik Bond-lánnyal volt. Nem, nem Monica Beluccival, ő teljesen rendben volt, túl az 50-en is gyönyörű és magával ragadó. Ellenben Léa Seydoux-szal…
Ez a nő a francia Megan Fox, akit leginkább a szépsége miatt foglalkoztatnak semmint a színészi játéka miatt. Ehhez még hozzájön, hogy számomra nem igazán volt szimpatikus a csaj már a Mission: Impossible - Fantom protokollnál se, és sajnos itt se kedveltette meg magát velem, éppen ellenkezőleg. De túl tudtam tenni magam rajta.
14. Soha ne mondd, hogy soha
A Birodalom visszavágot is rendező Irvin Kershner fogta és pár módosítással és átnevezéssel egy az egyben rebootolta a Tűzgolyót. És milyen jól tette!
Mint fentebb említettem azzal a filmmel megvoltak a magam problémái, de ez sokkal szórakoztatóbb volt. Connery-t jó volt viszont látni a már kiöregedő Bond szerepében, Edward Fox más gondolkodásmódú M-je is bejött és Max von Sydow is remekelt abban a pár percben amit Blofeld szerepében töltött, de az itteni Largoval és Kim Basinger Dominójával is elégedett voltam. Az abszolút kedvencem mégis Rowan Atkinson volt, aki alaposan meglepett a filmben való felbukkanásával.
Bár megvoltak a maga bajai (James Bond videojátékos csatája kissé nekem nem illett a karakterhez és az is elég nevetséges volt, hogy Fatima Blush papírt íratott Bonddal, miszerint ő volt a férfi legjobb szexuális kalandja), de azok ellenére remek kikapcsolódást nyújtott.
Mint fentebb említettem azzal a filmmel megvoltak a magam problémái, de ez sokkal szórakoztatóbb volt. Connery-t jó volt viszont látni a már kiöregedő Bond szerepében, Edward Fox más gondolkodásmódú M-je is bejött és Max von Sydow is remekelt abban a pár percben amit Blofeld szerepében töltött, de az itteni Largoval és Kim Basinger Dominójával is elégedett voltam. Az abszolút kedvencem mégis Rowan Atkinson volt, aki alaposan meglepett a filmben való felbukkanásával.
Bár megvoltak a maga bajai (James Bond videojátékos csatája kissé nekem nem illett a karakterhez és az is elég nevetséges volt, hogy Fatima Blush papírt íratott Bonddal, miszerint ő volt a férfi legjobb szexuális kalandja), de azok ellenére remek kikapcsolódást nyújtott.
13. Halálos rémületben
Timothy Dalton Bondját nem sokan szívlelik, de én kifejezetten kedveltem abban a két filmben, amit kapott. Kifejezetten tetszettek az akciók, a főgonoszok is érdekesebbek voltak ahogy az is, hogy milyen szépen igyekeztek mindenkit átverni (egy ideig engem is sikerült). Az A-ha főcímzenéje is bejött, ahogy Bond és az aktuális Bond-lány menekülése is úton és havon át. Összességében szórakoztató...
12. A magányos ügynök
…de nem annyira, mint a másik Dalton-féle Bond-film. Ebben ismét mertek kicsit eltérni a karakter alapjaitól, most épp azzal, hogy a Gyémántok az örökkévalóságnakkal ellentétben most nem az első 5 percben, hanem az egész filmben egy bosszúhadjáratot folytat, ami során még a szervezetét is otthagyja.
A film során meglátszik, hogy bár Bond egyedül is jól nyomja, azért egy ponton mégis kell neki a segítség, amit mind Q, mind a magát a szívembe lopó Pam Bouvier megteszi. Robert Davi Sancheze is egy meglepően jó főgonosz volt, és még a fiatal Benicio del Toro is felbukkan a segédje szerepében.
A film során meglátszik, hogy bár Bond egyedül is jól nyomja, azért egy ponton mégis kell neki a segítség, amit mind Q, mind a magát a szívembe lopó Pam Bouvier megteszi. Robert Davi Sancheze is egy meglepően jó főgonosz volt, és még a fiatal Benicio del Toro is felbukkan a segédje szerepében.
11. Az aranypisztolyos férfi
Bár a Moore-éra nem a kedvencem, ez a film számomra kiemelkedik belőle, ami a szórakoztatósága mellett két szóban foglalható össze: Christopher Lee.Lee Scaramangája az egyik kedvenc Bond-gonoszom az egész szériából, az egész kisugárzása és a pazar játék miatt leginkább. Scaramanga egy anti-Bond, ezt a film során végig éreztem is, nem is igazán akart több lenni.
Kettejük játszmája épp ezért remek az egész film alatt, a film végén alig várja az ember, hogy ezek ketten összemérjék a tudásukat. Aztán a végjáték mégse lett a legjobb, de én elégedett voltam vele. Scaramanga szolgája, Nick Nack se volt rossz, bár Csőre Gábor hangja néha eléggé Cartmanes volt a számomra.
10. Casino Royale (1967)
Sokan felhúzhatják a fejüket azt látva, hogy ez az 1967-es szatíra sok más Bond-filmet maga mögé utasított - legalábbis az értékeléseket látva -, de én akkor is szeretem ezt a filmet.Egy remek paródia, ami jól kifigurázza a klasszikus Bond-kliséket. David Niven remek a szerepben - bár néha engem Walt Disneyre emlékeztetett -, akárcsak Peter Sellers, a Dr. No után ismét Bond-lányt játszó Usula Andress, Deborah Kerr és külön kiemelendően a Le Chiffre-t játszó Orson Welles is. De a film igazi csúcspontja és a legjobb humorforrása kétségkívül Woody Allen, akitől a produkció számomra legjobb poénjai is származnak.
Bár film utolsó harmada eléggé átmegy egy hatalmas, követhetetlen katyvaszba - ami során még Jean-Paul Belmondo is felbukkan egy kameó erejéig -, de így is egy eszméletlenül szórakoztató produkció lett.
9. A holnap markában
Sokak gyerekkorának jelentette a részét Brosnan Bond-filmejei, de engem ezek valahogy mindig sikeresen kikerültek egészen tavaly decemberig. Ezen filmek nagy része kellemes pótlás volt - a Halj meg máskor mondjuk nem annyira -, ezek közt van A holnap markában is, ahol Michelle Yeoh-val osztják a pofont az ellennek. Bejött a távvezérléses Bond kocsi és az azzal végrehajtott akciók, és Jonathan Pryce Elliot Carverje is egy hihető karakter volt, akit még a valóságban is el tudnék képzelni (bár engem valamiért mindig Jobsra emlékeztetett a kinézete). Sheryl Crow főcímzenéje is bejött, de az eredeti Bond-főcím Moby által átalakított változata is bejött, kár hogy végül csak az előzetesekben és az ajánlókban használták fel.
8. A világ nem elég
Eddig is megszokott volt, hogy bizonyos Bond-lányokról kiderül, hogy az ellenségnek dolgoznak, ám most csavartak egyet az egészen azzal, hogy maga a film főgonosza lett az egyik ilyen Elektra King személyében, akit Sophie Marceau remekül alakított. Ugyancsak remek volt Robert Carlyle halálán járó gazfickója is, aki picit a Deadpool Francisére emlékeztetett, csak mérföldekkel jobban előadva.
A főcímzene fülbemászó és szexi volt, Desmond Llewelyn pedig méltón búcsúzott el Q szerepéből, átadva azt az ex-Monty Pythonos John Cleese-nek, akit ugyan szoknom kellett a szerepre, de ő se volt rossz.
A főcímzene fülbemászó és szexi volt, Desmond Llewelyn pedig méltón búcsúzott el Q szerepéből, átadva azt az ex-Monty Pythonos John Cleese-nek, akit ugyan szoknom kellett a szerepre, de ő se volt rossz.
7. Casino Royale (2006)
Már a maraton tervezésétől fogva sejtettem, hogy a Craig-filmek fenekestül felfordítják majd a listámat, mégis meglepett a Casino Royale-t nézve, hogy ez milyen szinten sikerült nekik.
A film egy még eléggé újonc Bondot mutat be, aki frissen szerezte meg a dupla 0-s rangot, a film elején még az első ölésének is szemtanúi lehetünk (külön tetszett, hogy összefonták a Bond-filmek klasszikus nyitójelenetével). Az egész filmen érződik ez a dolog, hogy még nem a szakmája legprofibbja.
Daniel Craig mindenképpen érdekes választás volt szerepre, mivel nem igazán van meg benne az a Bondos sárm, inkább néz ki egy régebbi Bond-film gonoszának, pont ezért is érdekelt, hogy a sárm mellett ki tudnak-e hozni bármit a karakterből és szerencsére sikerült.
A film afféle modernebb Őfelsége titkosszolgálatában volt - főleg a vége miatt -, bár minden tiszteletem Mads Mikkelsennek és a zseniális játékának, de sajnos Le Chiffre nem volt egy egész filmre kitartó gonosztevő. Ellenben Eva Green… én eddig is kedveltem ezt a nőt - nem egy filmet leginkább miatta tervezek megnézni -, de ettől a filmtől zúgtam bele igazán.
A film egy még eléggé újonc Bondot mutat be, aki frissen szerezte meg a dupla 0-s rangot, a film elején még az első ölésének is szemtanúi lehetünk (külön tetszett, hogy összefonták a Bond-filmek klasszikus nyitójelenetével). Az egész filmen érződik ez a dolog, hogy még nem a szakmája legprofibbja.
Daniel Craig mindenképpen érdekes választás volt szerepre, mivel nem igazán van meg benne az a Bondos sárm, inkább néz ki egy régebbi Bond-film gonoszának, pont ezért is érdekelt, hogy a sárm mellett ki tudnak-e hozni bármit a karakterből és szerencsére sikerült.
A film afféle modernebb Őfelsége titkosszolgálatában volt - főleg a vége miatt -, bár minden tiszteletem Mads Mikkelsennek és a zseniális játékának, de sajnos Le Chiffre nem volt egy egész filmre kitartó gonosztevő. Ellenben Eva Green… én eddig is kedveltem ezt a nőt - nem egy filmet leginkább miatta tervezek megnézni -, de ettől a filmtől zúgtam bele igazán.
6. A Quantum csendje
Sokan nem kedvelik a filmet és önálló alkotásként valóban kevésbé állja meg a helyét. De a Casino Royale után megnézve remekül kiegészíti azt a történetével.
A film félig-meddig Bond bosszútörténete és az előző rész tragédiájának feldolgozása, mely során egy titkos szervezet nyomában lohol. Én kifejezetten bírtam Dominic Greene karakterét, mint a szervezet afféle ügyintézőjét, aki olyan ügyletek lebonyolítását segíti, ami hasznos a számukra. Tetszett az ügynökségtől viszonylag külön való nyomozás, Bond és M kapcsolatának építése és Olga Kurylenko is, aki külön meglepetés volt számomra a filmben. Egy kifejezetten jó karaktert hozott, akit Bondhoz hasonlóan a bosszú vezérel, és nem is nagyon emlékszem más pozitív karakter Bond-lányra, akit nem fektetett le Bond a film közben.
Összességében nekem nagyon tetszett a film és az Another Way to Die című főcímzenéje is, tuti újranézős.
A film félig-meddig Bond bosszútörténete és az előző rész tragédiájának feldolgozása, mely során egy titkos szervezet nyomában lohol. Én kifejezetten bírtam Dominic Greene karakterét, mint a szervezet afféle ügyintézőjét, aki olyan ügyletek lebonyolítását segíti, ami hasznos a számukra. Tetszett az ügynökségtől viszonylag külön való nyomozás, Bond és M kapcsolatának építése és Olga Kurylenko is, aki külön meglepetés volt számomra a filmben. Egy kifejezetten jó karaktert hozott, akit Bondhoz hasonlóan a bosszú vezérel, és nem is nagyon emlékszem más pozitív karakter Bond-lányra, akit nem fektetett le Bond a film közben.
Összességében nekem nagyon tetszett a film és az Another Way to Die című főcímzenéje is, tuti újranézős.
5. Aranyszem
Pierce Brosnan jött és friss lendületet adott a megfáradt franchise-ba. De még milyen lendületet.
Nem tudom hogy hagyhattam ki korábban ezt a filmet, mert nagyon imádtam. Brosnan remekül hozza a szerepet, M végre kapott karaktert is Judi Dench-nek köszönhetően (semmi bajom nincs Bernard Lee-vel és Robert Brown-nal, de nem igazán volt karakterük azon kívül, hogy "Bond főnökei"), Sean Bean pedig egy érthető motivációkkal rendelkező gonosztevő volt. Famke Janssennek pedig sokkal jobban elhittem hogy orosz, mint a legtöbb korábbi színésznőnek (bár én eleinte összetévesztettem Izabella Scorupcoval).
Az akciók remekül össze voltak rakva (a tankos üldözés mindent visz), Tina Turner pedig az egyik legjobb Bond-főcímdalt énekelte fel. Tervben van, hogy az első három helyezett mellé ezt is beszerzem DVD-n vagy Blu-rayen.
Nem tudom hogy hagyhattam ki korábban ezt a filmet, mert nagyon imádtam. Brosnan remekül hozza a szerepet, M végre kapott karaktert is Judi Dench-nek köszönhetően (semmi bajom nincs Bernard Lee-vel és Robert Brown-nal, de nem igazán volt karakterük azon kívül, hogy "Bond főnökei"), Sean Bean pedig egy érthető motivációkkal rendelkező gonosztevő volt. Famke Janssennek pedig sokkal jobban elhittem hogy orosz, mint a legtöbb korábbi színésznőnek (bár én eleinte összetévesztettem Izabella Scorupcoval).
Az akciók remekül össze voltak rakva (a tankos üldözés mindent visz), Tina Turner pedig az egyik legjobb Bond-főcímdalt énekelte fel. Tervben van, hogy az első három helyezett mellé ezt is beszerzem DVD-n vagy Blu-rayen.
4. Oroszországból szeretettel
Így 27 film után is ezt tartom az egyik legrealistább és legegyszerűbb történetnek, ami pont az egyszerűsége miatt olyan nagyszerű.Itt nem kell a világot megmenteni, csupán egy szovjet kódfeltörőért folyik a hajsza. Itt még a szuperkütyükkel se mentek túlzásba, Bondnak csupán pár apróbb dolog áll a rendelkezésére, a legtöbb helyzetből a saját tudását használva kell kievickélnie. Tetszett az itt még árnyékból tevékenykedő Blofeld és az emberei rafinált terve és az egyszerű, de jól megcsinált akciójelenetek is. A hihetőnek érződő film ott van a kedvenceim között.
3. Őfelsége titkosszolgálatában
A Csak kétszer élsz után Connery otthagyta a szerepet, helyére pedig az addig fotómodellként tevékenykedő George Lazenby kerül... és milyen kurva jól tették!A legtöbb panasz a filmmel az volt, hogy Lazenby egyáltalán nem olyan karizmatikus, mint Connery, de nekem semmi ilyen problémám nem volt, sőt, Connery mellett a kedvenc Bondom lett. Az akció jó volt, az egész film hangulata is tetszett és Telly Savalas is remek Blofeld volt - bár azt nem értettem hogy nem ismerte fel Bondot, hisz az előző részben találkoztak is és a Brosnan éráig eléggé úgy tűnt, hogy folytonosak a filmek.
Ráadásul Teresa által végre egy olyan Bond-lány is feltűnt, aki nem csak a szépsége miatt szerepelt a filmben. Az ő feleségül vétele és az ügynöki szakma otthagyásán való gondolkodás adott valami újat a Bond-filmekhez, ami egészen a nagy lezárásig tartott, ami annak ellenére is durva volt, hogy tudtam: nem érhet véget máshogy.
Sajnálom, hogy végül nem folytatták onnan rendesen és nem láttunk egy bosszúszomjas Bondot a Gyémántok az örökkévalóságnak első öt percét és A magányos ügynököt (illetve bizonyos tekintetben A Quantum csendjét) leszámítva.
2. Dr. No
Amikor belekezdtem az egész Bond-maratonba még nem hittem, hogy az egészet elindító Dr. No a végén is itt lesz a lista elején. De mégis, volt valami abban a filmben, az a kezdeti hangulat, ami eladta nekem ezt.Itt még semmilyen kütyü nem volt, a még Boothroyd őrnagyként szereplő Q (akit itt Peter Burton játszik) csupán egy új fegyvert ad neki, amiben nincs olyan sok különleges. A legtöbb akciót az ügyessége és a ravaszsága miatt nyer meg, ami bizonyos ponton élvezetesebb, mintha mindent megoldana mondjuk egy lézeres tollal.
A produkciót leginkább Connery játéka teszi remekké, aki teljesen magáévá tette a karaktert, de Dr. No is remekül lett felvezetve a vége felé.
Nevettem is, hogy az első Bond-film fogja verni a teljes mezőnyt. De aztán rám szakadt az ég.
1. Skyfall
Emlékeztem én, hogy amit láttam anno a Skyfallból az nagyon tetszett, de mikor a teljes filmet végignéztem meglepett, hogy ennyire zseniális lett.
Egy remek kémsztori, melynek egyetlen pillanatát se untam, és amiben jól hozták vissza az ezúttal ügynök Moneypenny-t és Q-t. Egy remek hattyúdala volt Judi Dench M-jének és felvezetése a helyét átvevő Ralph Fiennesnek, Javier Bardem Silvaja pedig nem csupán a kedvenc Bond-gonoszaim, de úgy ámblokk a kedvenc filmes gazfickóim közé is simán felférne. Ugyanakkor jó tisztelgés volt az akkor 50 éves franchise előtt, mind az utalgatásokkal, mind a régi Aston Martin előhozásával.
Én őszintén szólva sose voltam oda a Bond-filmek főcímjeiért, de ennél a filmnél még az is tetszett Adele zenei aláfestésével együtt. Persze ennek a filmnek is megvannak a maga hibái, de most így belegondolva egy zavarót se tudnék mondani. Érzem, hogy ezt többször is újra fogom nézni az idők folyamán.
Egy remek kémsztori, melynek egyetlen pillanatát se untam, és amiben jól hozták vissza az ezúttal ügynök Moneypenny-t és Q-t. Egy remek hattyúdala volt Judi Dench M-jének és felvezetése a helyét átvevő Ralph Fiennesnek, Javier Bardem Silvaja pedig nem csupán a kedvenc Bond-gonoszaim, de úgy ámblokk a kedvenc filmes gazfickóim közé is simán felférne. Ugyanakkor jó tisztelgés volt az akkor 50 éves franchise előtt, mind az utalgatásokkal, mind a régi Aston Martin előhozásával.
Én őszintén szólva sose voltam oda a Bond-filmek főcímjeiért, de ennél a filmnél még az is tetszett Adele zenei aláfestésével együtt. Persze ennek a filmnek is megvannak a maga hibái, de most így belegondolva egy zavarót se tudnék mondani. Érzem, hogy ezt többször is újra fogom nézni az idők folyamán.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése